a s z o m s z é d b a m e n t e m .

legalábbis napközben. nem akkora móka. és van az a pillanat, mikor már azt gondolnám, hogy csak én nem vagyok elég okos ahhoz, hogy megértsek egy ötsoros mondatot úgy vasárnap éjjel fél 12 körül, és akkor éppen betoppan német anyanyelvű szobatársam, és kivételesen ahelyett, hogy osztrák urban dictionary live-ot játszanék vele, elé teszem a jegyzetet (mert ekkor már sejtem, hogy egyszeri felolvasás nem lesz elég), hogy akkor most mondja már meg nekem, hogy ezmiez, és ő háromszori olvasás után még egy kis gondolkodási időt kér, akkor mégsem érzem magam annyira ostobának, ami persze az én helyzetem kilátástalanságán nem segít. mert ugye a vizsgán mégsem írhatom oda zárszóként, hogy amit nem tudtam, az nem az én hibám, mert nem vagyok én ostoba, csak a jogi német túl nehéz, szóval szerintem jár a pont.