a hetem második fele azzal kezdődött (mint ahogy az már megtörtént többször is), hogy véletlenül láttam meg egy fb eventet (international dinner), amire egy magyar lánnyal mentem, ahol szokás szerint egy csomó kedves külföldi volt. mivel kicsit későn észleltük a programot, viszonylag későn értünk oda, cserébe viszont elmentünk utána egy páran meginni egy sört. az ausztál fiúk nagyon komolyan vették, hogy beilleszkednek, ezért kis tiroli bőrnadrágban és kockás ingben jelentek meg (bár lehet, hogy ezzel münchenben jobban be lehet illeszkedni az oktoberfest idején), de azért hogy mégse veszítse el teljesen az identitását, az egyikük tangapapucsot vett hozzá.
aztán voltunk egyik este páran biliárdozni egy egyáltalán nem erasmusos, hanem inkább oszták egyetemistákkal teli helyen. boys v girls felállásban játszottunk, és két vereség után azért mégiscsak sikerült bebizonyítanunk francia lánnyal, hogy tudunk nyerni. aztán csocsóztunk is, és egészen úgy tűnt, hogy nem is vagyok rossz benne, de ez minden bizonnyal csak valami szerencsés átmeneti állapot lehetett. aztán hazafele úton kiderült, hogy igen, itt is nyitva vannak éjjel a gyrososhoz hasonló, de főleg kolbászos dolgokat áruló standok...
tegnap meg az derült ki, hogy egyáltalán nem egy lakótelep szélén lakom (bár igazából sosem gondoltam ezt, csak nem tudtam, mi van kifelé), mert egy kazah és egy román lánnyal elmentünk sétálni egy meseszép parkba, és útközben kicsit olyan érzésem volt, mintha a budai hegyekben sétálnék (főleg, hogy amúgy is a budai oldalon lakom).
aztán tegnap voltam egy café francais nevű (és nahát francia) étteremben, ami megtestesítette az összes elképzelésemet egy francia étteremről - szinte minden szempontból. (zene, pincérek, bútorok, árak, ételek mennyisége és minősége) egyébként egy magyar barátnőmmel és az ő volt llm-es csoporttársaival voltunk, akik még a szokásosnál is kedvesebbek voltak, különösen egy malajziai lány, aki megosztotta velem, hogy kicsit furcsa neki, hogy itt nincsenek felhőkarcolók, és kicsit hiányzik neki, hogy csak úgy lenézegessen a városra a 22. emeleti lakásának az erkélyéről.
most pedig tanulok egy kis németet, mert ez egy nagyon nehéz nyelv.
