nem tűntem el végleg, és nem adtam fel a tervemet, hogy rendszeresen fogok írni, úgyhogy most újra erőt veszek magamon, és mesélek egy kicsit.
billa. este fél kilenc.
közepesen agyhalott állapotban (ez valószínűleg az M&A órámnak köszönhető) állok az édességes polc előtt azon gondolkodva, hogy vajon egy kicsi csokit vegyek-e vagy inkább kekszet (mert arra van kedvezmény a billa-kártyám miatt), amikor a tétovaságomat látva egy random mexikói odajön hozzám, és közli: szerinte inkább egyáltalán ne vegyek édességet, mert nem egészséges. hirtelen vegyes érzelmek gyűltek fel bennem, egyszerre volt hihetetlenül idegesítő (mert nekem senki ne mondja meg, hogy egyek-e édességet) és vicces. nem a mexikói, a helyzet. végül úgy döntöttem, hogy nem tekintem égi jelnek, és megvettem a kedvezményes milka kekszet.
ebédek random helyeken.
múlt héten például a francia jogász barátnőmmel egy olyan étteremben ettünk, ami hajléktalanokat foglalkoztat. nagyon finom volt az ebéd, nagyon kedvesek voltak az emberek, és én nagyon szívesen adtam a szokásosnál több borravalót.
a leggyakoribb ebédelős helyünk azért mégiscsak a menza, ami ugyan egy másik uniwienes épületben van, viszont nagyon közel. a hely a tetőn van a hetedik emeleten, van terasz és gyönyörű kilátás. viszonylag sokféle dologból lehet választani, mindig van menü (5eur), napi ajánlat, plusz az én kedvencem a salátabár, ahol a tányér méretétől függően 2,5-4 euroért lehet enni, és olyan salátákat, amivel tényleg jól lehet lakni.
otthon. a legolcsóbb, de a legtöbb időbe telik. valamit valamiért.
wiener deewan. zseniális pakisztáni kaja, magad választod ki és pakolod a tányérkádra az ételeket, és a végén a saját belátásod szerint döntesz, hogy mennyit szeretnél fizetni. és egyben ideális lehetőség a tulajdonosoknak az adócsalásra.
órák random helyeken.
többnyire az egyetemen vannak az óráim, ezen a héten mégis kicsit máshogy alakult. hétfőn szokás szerint a wolf theiss irodában volt az M&A órám, aztán kedden kezdetét vette egy kétnapos blokkszeminárium (medienrecht). cím alapján nagyon érdekesnek tűnt, és az is volt valójában, viszont mikor a hatodik óra után kijöttem a teremből, úgy éreztem, hogy eltűnt az agyam, és hogy soha az életben nem fogok tudni megtanulni rendesen németül. aztán véletlenül rossz villamosra szálltam. és nem volt a sparban a kedvenc joghurtomból. kicsit úgy éreztem, hogy haza akarok jönni. aztán az osztrák barátaim közölték velem, hogy az nem alternatíva, mint ahogy az sem, hogy nem tanulok meg németül, és szedjem össze magam.
és összeszedtem magam. másnap jobban mentek a dolgok, plusz a szerdai hat óra elég rendhagyó volt, mert elmentünk 3 tárgyalásra az osztrák legfelsőbb bíróságra, ami egy lenyűgözően szép épület. az óra további része pedig az egyik konferenciateremben volt megtartva. csak hogy ne kelljen visszasétálni az egyetemre. ekkor már nem éreztem, hogy lehetetlen, inkább csak azt, hogy sok erőfeszítésbe fog telni megtanulni úgy németül, ahogy szeretnék.
csütörtökön pedig az osztrák patentamtban volt a geistiges eigentum (szellemi tulajdon) órám, ami nagyon érdekes volt, körbevezettek bennünket az épületben, láttam edison aláírását és szinte mindent megértettem.
little bike trip.
az alapötlet az volt, hogy végre csináljunk már valami egészségeset és sportosat együtt, ezért az osztrák barátunk javasolta, hogy menjünk el egy 'little bike trip'-re bisambergre, ami az alpok első hegye. bringáztam én már az ausztriában hegyekben, és az a 30 km tényleg nem egy nagy távolság, úgyhogy teljes lelkesedéssel indultam neki a kirándulásnak az osztrák és a belga barátommal. aztán viszonylag hamar kiderült, hogy a little bike tripről egészen eltérő fogalmaink vannak, mert tulajdonképpen mountain bike-ot jelentett, ami azért lássuk be elég sokkoló volt számomra, mert nekem már az is stresszfaktor, ha fel kell ugratnom egy járdára. de ekkor már nem volt visszaút, és hősiesen tekertem a kis erdei ösvényen, ami persze tele volt kilógó gyökerekkel, kövekkel, és a falevelek miatt még csúszós is volt. na meg persze meredek. az osztrák barátunk egy őrült, a hegyekben nőtt fel, ismer minden utat, és jóval afölött a sebesség fölött közlekedett, amit az anyukám végig tudna nézni.
megfogalmazódott bennem, hogy jelen helyzetben két választási lehetőségem van: egy. megyek gyorsan, nem tévedekel, de lehet, hogy meghalok. kettő, nem megyek gyorsan, lehet, hogy eltévedek, és talán nem halok meg. majdnem eltévedtem. a hegytető amúgy lenyűgözően szép volt, eszméletlen kilátással, és jobb időt sem kívánhattunk volna, mert sütött a nap, és kellemesen langyos volt a levegő. plusz kaptunk gumicukrot. mikor visszaértünk a civilizációba, én nagyon büszke voltam magamra, hogy túléltem.
karácsonyi vásárok.
szerintem ha tehetnék, a bécsiek kisajátítanák maguknak a karácsonyt és a karácsonyi vásárokat. 'a' bécsi karácsonyi vásár tegnap nyitott, és meseszép, mint mindig. (ez az, ami a rathaus előtt található) de már egy hete szeretettel várja a forralt borozni vágyókat a MQ karácsonyi vásár, és ha az ember éppen schönbrunnban sétál vagy a belvedere-t látogatja meg, vagy éppen csak az uniwien campuson bóklászik, akkor sem kell a karácsonyi vásárért a szomszédba mennie. de ezek csak a leghíresebbek, bécset megszállták a karácsonyi vásárok.
végszó mára.
és még mindig nem ábrándultam ki bécsből. ha a közepén folyna a duna, ez lenne a tökéletes város.
