ha csak egy cetlit hagytam volna a hűtőn, ezt írtam volna rá.

szóval megérkeztem. annyi cuccom volt, hogy sajnos a kocsiban elfoglalta a helyemet, ezért nekem otthon kellett maradnom középen kellett ülnöm a kocsiban. a szüleim voltak olyan cukik, hogy kiköltöztettek, és ahhoz képest, hogy ma már szerintem csak a mi családunk közlekedik papír térkép alapján, egészen hamar ideértünk. a kolitól a belváros (és az egyetem) 20 perc séta vagy 10 perc villamos. a hely nagyon jó, egy csomó bútor van, jó a fürdő is, és van egy indokolatlanul hatalmas parafatábla az ágyam felett, amin próbáltam betölteni a teret 5 darab otthonról hozott fényképpel. (ez egy rejtett utalás arra, hogy azt szeretném, ha szülinapomra elküldenétek nekem a kedvenc közös fotónkat. de komolyan.) az ágy a kistestvéremre van méretezve, ezért a gumis szélű normális méretű lepedőm (amilyet egyébként sosem használok, csak most rám tukmálták) kiflit csinál a matracomból. úgyhogy holnap veszek egy optimális méretűt. a szobatársam egy müncheni lány, aminek örülök, mert így lesz kit zaklatnom mindig, ha valamit okosodni akarok németből. meg szimpatikusnak is tűnik, és kedves is. remélem ez így is marad.

nagyöleléés