mivel már több, mint három hete itt vagyok, elég időszerűnek tűnt, hogy ne az legyen a leghasznosabb tevékenységem, hogy elmegyek kondiba (és egyébként is vissza kellett adnom a két hétig érvényes ingyen kártyámat). szóval elkezdtem egyetemre járni.

az első órám kivételesen angolul volt az egyik legnagyobb osztrák ügyvédi irodában vállalatfelvásárlás témában. amíg a lepedő méretű térképemen próbáltam megtalálni, hogy merre is kellene az u-bahn megállótól elindulnom, kicsit izgultam, egyrészt, hogy elkések (pedig bőven időben odaértem), aztán hogy mindenki osztrák lesz (ami azért rossz, mert ők nem is németet beszélnek,  és ha egymással társalognak, komoly nehézségekbe ütközöm), aztán, hogy nem lesz mindenki osztrák, de túl nehéz lesz az angol. szerencsére ezen a napon minden félelmem alaptalannak bizonyult, és a legnagyobb nehézséget a bonyolult vállalatfelvásárlási struktúrák megértése jelentette. még sikerélményem is volt egy kérdésnél, hála annak, hogy tavaly komoly energiákat fektettem a pénzügyi jog tanulásába.

a következő órám csak másnap, azaz ma volt, eu-jog témában, ahol a professzor nem túl hízelgő megjegyzéseket tett a magyar jogrendszer fejleményeire, majd kikérte a véleményemet. 

a harmadik órám szintén ma volt: versicherungsvertagsrecht. itt már nem voltak alaptalanok a félelmeim.. az előadás két és fél órás volt, szinte én vagyok ez egyetlen erasmusos, és a német jogi szaknyelv változatlanul horror. ezen az órán sikerként könyveltem el, hogy a gondolatmenetet tudtam követni, és még egy 5 oldalas jegyzetet is produkáltam..

azért időközben is történt egy két dolog:

volt erasmusos vacsi egy kertvárosi borozós étteremben, ahol annyira sokan voltunk (2-300 fő), hogy elfogyott a kaja, úgyhogy át is mentünk egy másik helyre, miután az lett a leggyakrabban elhangzó mondat, hogy i'm starving.  

voltunk egy nachbar nevű helyen, ahol volt elég kaja, csak nagyon sokat kellett várni. voltunk a travelshackben, ami tulajdonképpen egy kedd esti erasmusos meeting point, és híres a különleges shotokról.

voltunk az egyik dán barátunknál vacsizni, amit közös erővel az ő receptje alapján készítettünk el, és szigorúan csak osztrák borokat ittunk, és kártyáztunk (mert nyilván minden játékból lehet drinking game).

volt treasure hunt is, amin egy magyar, egy horvát lány, egy olasz és egy francia fiú volt a mi csapatunkban. és egy osztrák srác, akit azért nem illik kifelejteni a sorból, mert esn-es, és van az a sejtésem, hogy volt egy kis hátszelünk, mikor a többi esn-es a lapokat pontozta, mert második lett a csapatunk.

volt welcome party egy nagyon puccos helyen, ahol már 10 órakor kígyózó sor állt a bejárat előtt. én szerencsés voltam, mert életemben először a vendéglistán voltam egyik esn-es barátunknak köszönhetően, így a nem kellett várnom. a buli jól sikerült, a ruhatár bezárt, mire haza akartam menni. 

másnap pedig hihetetlen vívódások után meggyőztem magam arról, hogy jó ötlet elmenni a közeli hegyre kirándulni, ami tulajdonképpen a jános-hegy. ezek után pedig bebarangoltunk pár múzeumot, hiszem a lange nacht der museen nevű esemény alkalmából 11 euroért lehetett járni a múzeumokat. és bécsben elképesztően sok van.

végül pedig önzetlenül segítettünk egyik barátunknak átköltözni az új albérletébe, ami nem ígérkezett túl nagy mókának, de ez szerencsére tévedésnek bizonyult. persze azért megígértettük vele, hogy cserébe valamelyik nap vendégül lát bennünket.

az mindig jól esik az embernek, ha megdicsérik az anyanyelviek, hogy jól beszél angolul vagy németül, na de az, mikor azt kérdezi egy svájci, hogy osztrák vagyok-e... és egy fun fact: egy csomó ember szerint francia akcentussal beszélem a németet. whaat??